6. fejezet

A fogadás

 

- Na végre! Akkor kezdhetjük is. - örült meg Niall és a kezébe vett egy zöld golyót, mivel ő volt a kezdő játékos. Meglóbálta, majd gurított éééés tarolt. - Ennnnnyi. - tárta szét a kezét elégedetten.

- Most te jössz Bells. - adott egy rózsaszínű golyót El a kezébe.
- Na most ugrik a majom a vízbe. - kuncogott Dan.
- Valami probléma? - nézett rá kacéran Bells.

- Semmi, semmi. - Dan karba tett kézzel várta, hogy hogyan boldogul spanyol barátnőm. Szegény, délután bevallotta, hogy még sosem bowlingozott. Félve rám nézett. Ekkor támadt egy ötletem. Zayn. Igaz bírom Dant, de valahogy nem Bella mellé való. Zaynt annyira nem ismerem, de ő olyan srácnak tűnik, akivel Bells teljes összhangban lehetne. Egy bíztató pillantást küldtem az említett srác felé, aki vette a lapot és elindult barátnőm segítségére.

- Figyelj megmutatom. - óvatosan kivette B kezéből a golyót és megmutatta, hogy hogyan kell fognia, majd a lendítési mozdulatot. Bells eközben totál kábán bólogatott. - Akkor most te jössz. - adta vissza a játékszert.

- Ööö . . . - szerintem Bells azt sem tudta, hogy hol áll a feje. Zayn egy kis mosoly után B háta mögé lépett és ő is megfogta a golyót, miközben átkarolta Bellát.

- Hajlítsd a térded. - utasította Zayn. - Háromra pedig engedd el. Egy . . . kettő . . . - előre hátra lóbálták a golyót - három. - Hát nem igazán úgy sült el, mint Niall gurítása, de ez sem lett rossz, csak öt bábu maradt állva. - Na ez egész jó lett. - nevetett fel Zayn.

- Mit egész jó? - csodálkozott Bells. - Ez marha jó lett. Pacsit! - tartotta a kezét B, mire az énekes srác mosolyogva pacsizott vele.

- Na van még egy gurításod. - tájékoztatta Zayn.

Bella boldogan választott ki egy lila golyót, de amint megemelte felnyögött.

- Talán ezt elbírod. - nyújtott felé egy sárgát Dan. A fiú teljesen piros volt és félpercenként Zayn felé kapta a fejét. Elég morcos hangulatba került.

Bella után Eleanor, majd Louis következett. És ekkor jöttem én.

- Neked is segítsünk Lara? - vigyorgott gonoszul Lucas. - Vagy majd Harry? Úgyis ő kötötte a cipődet is. - ezt most jól hallottam? Megütközve néztem rá. Szerencsére Bells kisegített és kijelentette, hogy én tudok bowlingozni és nem kell segíteni. És hát tényleg nem kellett, ugyanis taroltam.

- Szóval szeretnéd, ha elmennék veled randizni mi? - súgta oda Harry miközben elhaladt mellettem, hogy kiválasszon egy narancs sárga golyót. Gurított és nagy meglepetésére ő is tarolt. Önelégült mosollyal az arcán elindult felém, de fél uton meggondolta magát és egy nagylelkű mosolyt villantott  Luke felé, aki abban a pillanatban huppant le mellém.

- Bocsi az előbbiért. - szólt és béke ajánlatként egy kólát nyújtott felém.

- Semmi baj. - mosolyodtam el és elfogadtam a kólát. hatalmasat kortyoltam belőle. Nem is tűnt fel, hogy ennyire szomjas lennék.

- Honnan ismered ezeket a . . . srácokat? - tette fel a kérdést, ami már egy ideje zavarhatta.

- Eleanorral futottunk össze még tegnap. Harryvel pedig ma.

- Mintha egy kicsit bejönne neked ez a srác. - mondta, de inkább kérdésnek hangzott.

- Mi?? Mért jön mindenki ezzel?

- Hát ott az a cipő kötős incidens, meg aztán ahogy egymásra néztek . . .

- Mért hogy néz rám? - kaptam fel a fejem.

- Hahaha erről beszéltem. Neked bejön.

- Nem is. - néztem Harry felé aki éppen Liammel beszélgetett.

- Nekem nem kell bedumálnod, hogy nem. Eléggé értek a lányokhoz. - bökött meg, hogy figyeljek rá. - Csak remélem, hogy nem fogsz pofára esni.

- Semmi esetre sem. Nem fogok vele összejönni. Amúgy se hiszem, hogy érdekelném.

- Te tudod. - állt fel. - Na megyek gurítani.

Abban a pillanatban, hogy elment, megjelent Dan. Elkezdett faggatni Belláról, hogy szerintem mi van közte és Zayn között. Én az igazsághoz híven elmondtam, hogy most találkoztak először. Erre kicsit vidámabban ment gurítani. Az első sorozat után a sorrend: Niall, én, Harry, Zayn, El, Louis, Dan, Luke, Liam és Bella.
Miközben zajlottak a körök mindenkit megismertem magam körül. Kiderült, hogy Niall egy igazi haspók és nagyon aranyos srác, Zayn elég laza, de közben romantikus alkat, Liamből pedig sugárzott az értelem. Eleanorral nagyon jól kijöttünk, mármint Bella és én. Meg is beszéltük, hogy a hétvégét együtt töltjük és megmutatja Londont, majd pedig csajos-pizsis estét rendezünk. Ami Dant és Luke-ot illeti, ők egyre csöndesebbek lettek. Nem érezték magukat valami jól, legalábbis nekem úgy tűnt. Ezt nagyon sajnáltam, mivel eredetileg velük jöttünk ide.
- Nos Lara, azt hiszem az utolsó gurítás fog dönteni a randinkról. - figyelmeztetett Harry, amikor az utolsó lökésemre készültem. Persze ezt sikerült olyan hangosan mondania, hogy mindeki meghallja. A srácok elkezdtek húúúúzni El és Bella pedig csak egy mindentudó pillantást küldtek felém mosolyogva.
- Szóval ha most nem hibázok . . .
- Csak guríts! - tolt a pálya felé.
Így is tettem. És ez volt az első gurításom a mai estén ami egyetlen bábut sem talált el.
- Ezt nem hiszem el. - tettem csípőre a kezemet.
- Valaki nagyon akar velem randizni. - jött oda Harry egy lila golyóval a kezében.
- Most szivatsz? - ugyanis a lila golyó volt a legnehezebb.
- Nincs másik. - mutatta.
- Ez meg hogy . . . ááá értem . . . - minden világos volt. Minden könnyű golyót elvettek a többiek, nehogy olyan golyóval tudjak gurítani, amivel esélyem lenne rá, hogy  előrébb végzem, mint Harry. - Igazán fair játékos vagy.
- Lányokkal nem szoktam játszani. - mondta teljesen komolyan. És persze értettem a célzást.
- Na add ide. - nyújtottam érte a kezem. Óvatosan beletette én pedig majdnem összeroskadtam. Valami hihetetlen nehéz volt. Mivel egy kézzel nem bírtam el, inkább két kézzel próbáltam eltalálni egy- két bábút, de amikor lendítettem kicsúszott a kezemből és természetesen ismét minden bábu állva maradt.
- Akkor most én jövök. - vigyorgott kárörvendőn Harry. Ééééééééééééés igen. Tarolt. Hát persze. Elégedetten nézett rám. - Pizza vagy hamburger? - kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán.
- Pizza. - sóhajtottam lemondóan.


Miután befejeztük a játékot átmentünk a kajálda részlegbe és leültünk. Dan és Luke elmentek valami sulis vész helyzet miatt, tehát nyolcan maradtunk. Bella továbbra is Zaynnel beszélgetett, de maga mellé rángatott, így elcsíptem egy két mondatfoszlányt beszélgetésükből. Zayn szeretett volna minél többet tudni Bella családjáról. Bella elmesélte már, hogy a szülei elváltak. Anyukájával él ő és a kishúga, Lola, aki mindössze 5 éves. Természetesen Bella is tudni szeretett volna minél többet újdonsült barátunkról.
Másik oldalamon Eleanor ült, aki éppen Louist próbálta modorálni. Harry, Liam és Zayn pedig valamiről vitatkoztak. Kicsit egyedül éreztem magam, de nem sokáig, ugyanis El hamar feladta, hogy megakadályozza barátját abban, hogy az innivalót mindenképpen a lehető legtöbb szívó szállal a szájában fogyassza el, inkább hozzám fordult.
- Remélem a barátaitok nem miattunk mentek el.
- Nem, dehogy. Csak valami sürgős ügyben behívták őket a suliba. Lehet, hogy a hét végi múzeum látogatást egyeztetik össze.
- Azon kötelesek vagytok részt venni?
- Nem, de én mindenképpen szeretnék elmenni ezekbe a múzeumokba.
- Mi lenne, ha elhalasztanád ezt. Most lesz a fiúknak egy koncertjük itt Londonban. Ez az utolsó ebben a hónapban, mert jön a szabadságuk. Szerintem örülnének ha eljönnétek. És utána lesz egy after-party.
- Fúú. Ez elég jól hangzik. De . . .
- Harry kimondottan örülne szerintem.
- Pont ez az. Én nem akarok ebbe belebonyolódni. Nekem nem menne ez a dolog.
- Mert híres ugye?
- Pontosan. Hallottam és olvastam arról, hogy mit kell kibírnod neked meg Daniellnek. Én azt sosem bírnám ki. Másrészt szerintem Harry nem gondolja ezt komolyan. Csak szórakozik.
- Figyelj! Én nem mondhatom meg, hogy mit tegyél. Ez a te döntésed. Amit én tudok, hogy amióta találkozott veled, rá sem nézett egyetlen csajra sem. Legalábbis nem úgy.
- Hali, hali. - dugta ide a fejét Bella. - Miről sustorogtok?
- Semmi különösről. Harry és Lara úgymond kémiáján gondolkodunk. Szerintem nem kellene ilyen komolyan venned azokat, amiket rólunk hallottál. Ezeket nem kell komolyan venni. Nem azt mondom, hogy egy leány álom, de szerintem teljesen megéri. - ennél a mondatnál gyöngéden megsimogatta Lou karját, aki egy puszival viszonozta. Mindezt olyan természetesen hajtották végre, mintha levegőt vettek volna.
- Tudod, lehet, hogy adnom kéne egy esélyt. Olyan régen nem voltam már totálisan boldog. Hiányzik egy srác az életemből. Asszem elmegyek Harry-vel arra a randira. - gondolkodtam hangosa. Viszont ennek is megvan a hátránya. Az utolsó mondatomat az asztal körül ülő összes személy kitűnően hallhatta.
- Hopppááá! - szólalt meg elsőként Niall.
Félve körülnéztem. Harry arcán kaján vigyorral méregetett.
- Azt hittem nehezebb lesz. - hangjában egy kevés csalódottságot véltem felfedezni.
- Az, hogy elmegyek veled egy randira, nem jelent semmit.
- De az, - vette át a szót Lou - hogy adsz neki egy esélyt, már igenis jelent valamit. - huppsz. Azt hiszem hallotta a lányokkal folytatott beszélgetésünket.
- Ööö . . . - szerintem teljesen elpirultam.
- Na azt hiszem nekünk ideje mennünk. Éjfélre haza kéne érnünk. - pattant fel Bells, hogy kihúzzon a pácból. Fogta a karomat és felhúzott engem is.
- Hazaviszünk titeket, oké? - állt fel Zayn is.
- Azt megköszönnénk. - vetett rá egy hálás pillantást Bella.
Mindannyian felálltunk, Liam fizetett. Ragaszkodott hozzá, hogy mindenki a vendége legyen. Kint két nagyobb terep járó állt és Harry kocsija.
- Hazavihetlek? - kérdezte Harry, miközben rám terítette a dzsekijét.
- Kösz, de Zayn már felajánlotta. - néztem fel rá. Egyenesen bele azokba a gyönyörű zöld szemekbe. Mindenki ott csoportosult már a két nagyobb kocsi körül. Mi ketten pedig egy kicsit távolabb álltunk egymással szemben.
- Zayn, ugye nincs több hely a kocsidban?
- Mi? Már hogy .. . ja igen sajna nem férsz be Lara. - nézett rám teljesen ártatlan szemekkel, miközben besegítette Bells-t a kocsijába, ahol természetesen senki más nem ült.
- Hát azt hiszem nincs olyan messze. Gyalogolhatok is.
- Hogy te milyen makacs vagy!
- Köszönöm szépen. Mondták már mások is.
- El tudom képzelni. Na akkor merre megyünk?
- Hogyhogy megyünk?
- Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy egyedül menj haza. Csak kiveszek a kocsimból egy pulcsit és indulhatunk is.
- De akkor még vissza is kell jönnöd.
- Hát igen, mivel nem akarsz kocsival menni. - nézett rám igéző tekintetével.
- Oké. Menjünk kocsival. - adtam meg magamat. Mégsem hagyhatom, hogy miattam gyalogoljon ki tudja mennyit.
Beszálltunk a kocsijába. Kívülről is gyönyörű volt, de belülről még szebb. És az az illat. Teljesen olyan, mint a dzsekije illata. Férfias, de mégsem az az elviselhetetlen. Nagyot szippantottam a levegőbe, miközben becsuktam a szemem. Teljesen úgy éreztem magam mint Bella, az Alkonyatból, amikor először ül Edward kocsijában. Csak én nem érzek úgy Harry iránt, mint Bella Edward iránt. Vagy mégis?
- Tetszik? - vette véget elmélkedésemnek a fiú.
- Mi? - nyitottam ki a szememet - mire az éppen felettem áthajoló srác nyakával kerültem szembe. - Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.
- Gondoltam bekapcsolom a biztonsági övedet, amíg magadba szívod az illatokat. - kacsintott rám.
- Hahahaaa. Inkább induljunk. - s ezzel úgy terveztem, hogy megszakítom beszélgetésünket. Tüntetőleg az ablak felé fordultam, és figyeltem a mellettünk elsuhanó házakat. Harry bekapcsolta a rádiót, mire legújabb slágerül a Live While We're Young zengte be az utasteret.
- Khm . . . - köszörültem meg a torkomat, ezzel elfolytva feltörő nevetésemet.
- Nem szereted? -kérdezte, miközben fél kézzel a kormányt fogva hol az utat, hol pedig engem nézett.
- Hát, de. Csak a helyzet ironikussága miatt volt. Erre természetesen elkezdett énekelni. Jó hangosan és hamisan.
- Neee . . . - fogtam be a fülemet. - Ez szörnyű. Hogy lett belőled énekes? - mentem bele a játékba.
- Estleg nem nyerte el a tetszésedet? - kérdezte tettetett sértődöttséggel.
- De igen. Benned van a z X faktor. Teljes mértékig. Erre vártunk egész nap zsűritársaimmal. - mondtam komoly hangon.
- Köszönöm köszönöm. Egy álmom váltaják ma valóra.
- Oké. - fogtam már a hasamat a nevetéstől. - Elég . . . meg . . . fulla . . . dok. - nyögtem.
- Héé. Nyugi van. - símogatta meg a combom, mire azonnal elállt a röhöghetnéekem. Ez neki is feltűnt. - Bocsi. Nem akartam tolakodó lenni. - pillantott rám bűntudatosan.
- Semmi. - mondtam égő arccal. - Itt fordulj le. És a harmadik kapu. - motyogtam.
Bekanyarodtunk és Harry leparkolt az említett kapunál. Eleinte csödnben ültünk a kocsiban majd nagy nehezen megszólaltam.
- Köszönöm szépen, hogy hazahoztál. - fordultam felé.
- Nincs mit. - mosolyodott el. Mélyen belenézett a szemembe. - Akkor áll a holnap délutáni randi? - tette fel a kérdést reménykedve.
Hosszú csönd következett. - Igen - feleltem végül.
- Szuper. - kiszállt a kocsiból és megkerülve azt kinyitotta nekem az autó ajtaját.
- Köszi. - mondtam meglepetten.
Egészen a kapuig kísért. - Akkor holnap - mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
- Holnap. - mosolyogtam rá és kábultan elindultam befelé a házba.

5. fejezet

Bowling

Sziasztok, itt van akövetkező fejezet. Remélem tetszik és hogy most sok kommentel fogtok meglepni minket! Mivel a rész ma jött ki, ezért előre is szeretnénk BOLDOG SZÜLINAPOT  kívánni NIALL-nek! Isten éltesse a mi ír kedvencünket! :)

Bellával az utolsó órán ültünk. Éppen önálló munka volt és valami fogalmazást kellet írnunk. Igaziból fogalmam sem volt, hogy miről. Egyre csak az a pillantás járt a fejemben, amivel Harry nézett rám. - Ez nem jó Lara! Az a srác mindenkire így néz. Minden lányt magának akar. És híres! - mondtam magamnak. És a legnyomósabb érv az volt, hogy híres. Milliónyi lány rajong érte. Ha valami fatális véletlen folytán én lennék a barátnője, akkor annyi utálóm lenne, mint senki másnak a világon. Én ezt nem bírnám ki. Sajnos engem mindig is érdekelt mások véleménye és akarva-akaratlanul mindig elhittem azt. Tehát ha ennyi lány utálkozó üzeneteit olvasnám, hallanám, valószínűleg egyhamar kényszer zubbonyban végezném. De miket is beszélek. Harry nem fog keresni. Ha keres is miért találna meg? London nagy város. Igaz tudja, hogy melyik környéken lakom, de a pontos címet nem. Másrészt . . .

- Lara! - bökött meg Bells. - Föld hívja Larát!

- Mi? Mi van? - ocsúdtam fel.

- Olvasd fel amit írtál. - mondta.

Körbenéztem a teremben. Minden szem rám szegeződött. A tanár egy fiatal, huszas éveiben járó férfi volt. Mosolyogva vette tudomásul, hogy fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem és hogy egyáltalán miről kellett volna írnom.

- Akkor legyen inkább Bella. Olvasd fel kérlek a te fogalmazásodat.

- Oké. Szóval az én hősöm egyértelműen Britney Spears. Hogy miért? Mert fiatalon kezdte a karierrjét és a nagyok mellett is maradandót alkotott. Igen volt egy kis . . . oké nagy hullám völgye, de akkor is felállt és ma ismét ragyog. Mellesleg szerintem nagyon inspiráló zenét játszik. Ki fejezi magát és ez nagyon tetszik benne. Szinte mindent bevállal. Igen Lady Gaga is bevállalós, de ő egy furcsa . . . khmm őrült. Persze jó értelemben. Ami még nagyon tetszik Britneyben, hogy van stílusa és mindig meg tud újulni. Minden tiszteletem az övé.

- Ez egy nagyon korrekt érvelés, be kell vallanom. - mondta a tanár, Mr. Evans. - Van valakinek hozzáfűzni valója? - nézett körbe.
- Britney nem cool! - szólalt meg Melinda, a szőke hármas egyike.
- Ja totál nem az! - értett egyet a mellette ülő Maria.
- Érvelés? - nézett rájuk Mr. Evans.
A lányok csak pislogtak és a rágójukat csattogtatták. Teljesen mint a filmekben lévő szőke libák.
- Egyáltalán nem menő. Már rég lejárt. Most a One Direction a menő. - mondta Melinda.
- Főleg Harry. - sóhajtott fel Katarina, a harmadik lány.
- Meg Zayn. - mondta kórusban a másik kettő.
Ebben a pillanatban csengettek. Mr. Evans pislogott párat, hogy magához térjen ezek után a mondatok után, majd kijelentette, hogy holnap folytatjuk.


- Ezt nem hiszem el. Hogy ezek milyen sötétek és felszínesek.
- Aha. De miről is álmodoztál, ahelyett, hogy a hősödről írtál? Vagy kérdezzem inkább úgy, hogy kiről?
- Te meg vagy hibbanva.
- Szerintem nem teljesen. Totál vörös lettél. Azaz, arra kell következtetnem, hogy egy bizonyos göndör angyal járt a fejedben. - vigyorgott.
- Oké igen. Érveket kerestem, hogy miért nem szabad bedőlnöm neki.
- Érveket?
- Igen. És az egyik elég nyomós. - mondtam.
- Mégpedig? - kérdezte, miközben kimentünk a suli hatalmas ajtajain.
- Híres. - jelentettem ki.
- És? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nincs és. Híres. Tehát rajongói vannak meg minden. De ne beszéljünk már erről. - kérleltem. - Szeretném mihamarabb elfelejteni.
Mielőtt válaszolhatott volna, megjelent Lucas és Dan.
- Hali csajok. - köszöntek vidáman. - Lenne kedvetek eljönni velünk este bowlingozni?
- Persze! - vágta rá Bells és közben huncutul vigyorgott Dan felé, aki rá kacsintott.
- Szuper. Akkor majd hatkor értetek megyünk, oké? - kérdezte Lucas.
- Egyébként ki jön még?
- Pár osztálytársunk. - mondta Dan, miközben még mindig Bellát nézte.
- Tök jó. - Szegény barátnőm becsavarodott. Ezeket a szavakat, úgy mondta, mintha hipnotizálta volna őt Dan pillantása.
- Akkor mi megyünk most. - kezdtem el hazafelé húzni Bellst.
- Oké. Akkor hatra ott vagyunk értetek. - mosolygott Lucas.
- Szupi! Sziasztok!


- Ez a Dan iszonyat jó pasi. - sóhajtotta Bella vagy ezredjére. A szobánkban voltunk és a leckénket csináltuk.
- Ahhha. - csuktam be a könyvemet, miután befejeztem az utolsó feladatot is. Bekapcsoltam a gépemet. Mivel anyu a suliban hívott, hogy nem tudnak apuval skypolni ma sem, ezért a bátyámnak küldtem egy sms-t, hogy tud-e beszélgetni. A válasz igen volt, tehát megvártam amíg betöltött a skype és videóhívást kezdeményeztem.
- Sziaa! - integettem bele a kamerába, amint megláttam Rolit.
- Szia! - mosolygott. - Minden oké?
- Persze. Mondjuk kicsit hiányzol.
- Te is  nekem Lara. Éééés nem hiszed el, de úgy néz ki jövő hónapban találkozunk . . .
- MI???
- Jaja. Július 12-én egy meccsem lesz Londonban. - A bátyám kézizett. És válogatott is volt, szóval sokat utazott.
- Hát ez szuper! - tapsikoltam örömömben.
- Természetesen el kell jönnöd megnézni és az utána következő napot köteles vagy velem tölteni . . .
- Ez csak természetes. - bólogattam. - Jöhet Bells is?
- Persze.
- Jajj alig várom már.
- Hahaha. Nem is vártam más választ. - röhögött. - Na és milyen a suli?
- Elmegy. Az osztálytársaim elég furik, egyedül Bells az, aki normális.
- És a srácok? Jajj inkább ne is mond. Imádlak meg minden, de amikor fiúkról dumálsz az kikészít. Csak azt tudd, hogy ha bármelyik megbánt, akkor én kibelezem.
- Roli te nem vagy komplett.
- Fu basszus már hat óra. Mennem kell edzésre. Bocsi.
- Nem, nem semmi. Nekem is készülődnöm kell. - jutott eszembe. Mert ha ott hat óra, akkor itt öt.
- Asszem nem akarom hallani . . . Na szia. Érezd magad jól ma este.
- Oké. Neked meg jó edzést!
Könnyes búcsú után, na jó nem volt könnyes, de mindegy, felkeltettem Bellát, hogy lassan készülni kéne, ugyanis elaludt egy könyvvel a kezében. Szegény teljesen kiakadt, hogy nincs mit felvennie, meg ilyesmi.
- Tele van a szekrényed. - ütögettem meg a halántékomat.
- Gyere segíts. - húzott maga után. Felpróbált egy csomó ruhát, majd úgy döntött, hogy az jó amiben ma volt. A haját összefogta és egy kicsit kisminkelte magát. Én ugyanezt tettem. Elraktunk egy kevés pénzt, a telefonunkat, majd elindultunk lefelé. Öt perc múlva hat. Hogy mennyi ideig vagyunk képesek öltözködni . . .
- Hova mentek? - kérdezte Juliette néni, miután szóltunk, hogy nem kell vacsorát főznie, mert nem eszünk itthon.
- Pár barátunkkal bowlingozni megyünk.
- Rendben. Vigyázzatok magatokra!
- Tetszik emlékezni Lucasra? Vele megyünk.
- Lucas? Hát persze! Nagyon aranyos fiú!
Csengettek.
- Megyek ajtót nyitok, amíg felveszitek a cipőtöket.


A bowling club nem volt valami nagy, ennek ellenére elég sok minden volt itt. A pályákon kívül volt egy tánctér is. Elég mókásnak ígérkezett ez az este. Mikor megérkeztünk, Lucasék haverjai már ott voltak. Két srác, Bryan és Scott és a barátnőik Lisa és Shara. Ők mint kiderült idevalósiak. Elég jó fejnek tűntek. A lányok inkább csöndesek voltak, míg a fiúk teljesen olyanok mint Dan és Lucas. Míg a fiúk elmentek innivalókért, mi szereztünk cipőtket Bellával. Ugyanis a két lány inkább a fiúkkal tartott.
- Lenne egy két 38as, egy 37es, egy 39es,  három 43as és egy 45ös. - adtam le a "rendelést".
- Azta. Előbb találkoztunk mint gondoltam volna. - hallottam meg azt a hangot, amit a legkevésbé szerettem volna. A hátam megmerevedett. Ezt nem hiszem el. Lassan megfordulta és szembe néztem azzal a fiúval, akinek az autógrammja ott díszelgett a cipőmön.
- Harry! - erőltettem magamra egy mosolyt. - És a többiek is. - néztem a háta mögé, ahol a banda többi tagja állt. Louis mellett felfedeztem Eleanort, aki amint észrevett minket Bellával azonnal felderült és köszöntött minket. Niall és Liam érdeklődve nézett rajtam végig, míg Zayn nem mást nézett, mint Bellát.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar viszont látlak. - mondta, arcán azzal a pimasz és hihetetlen mosollyal.
- Harry szerezz cipőket. - bökte oldalba Eleanor, minket meg arráb húzott.
- Úgy örülök, hogy ti is itt vagytok. Legalább nem én leszek a legbénább. Hát azok a cipők? - nézett a kezünkben lévőkre.
- Hát van még itt pár haverunk. - válaszolta Bells.
- Nembaj. Ők is játszhatnak velünk.
- Oké. Elmegyek, megkeresem őket.
Ez lehetetlen. Éppen kezdtem kiverni a fejemből, erre megjelenik. Talán, ha Lucassal beszélgetnék, akkor békén hagyna. Nyugi, nyugi. Semmi nem történt. Úgy kell tennem, mintha semmit nem váltana ki belőlem, mintha olyannak látnám mint mindenki mást.
- Lara! - hallottam Lucas hangját. - megvannak a cipők?
- Persze. Képzeld összefutottunk pár barátunkkal. Játszhatnánk velük.
- Ez egy nagyon jó ötlet - jelent meg Dan is két kólával a kezében. - ugyanis Scotték leléptek. A csajaik haza akartak menni ezért ők is kénytelenek voltak.
- Szupi Mármint kár. Na gyertek.
Végigvezettem őket a tömegen, vissza ahol Eleanor és a többiek álltak, mind a bowlingcipőikben. Mindannyian minket kerestek a tekintettükkel. Először Harry vett észre, amint az emberek között lavíroztam, nyomomban a két sráccal. Mintha elkomorodott volna egy csöppet, de lehet, hogy csak a fények miatt tűnt úgy.
- Lara azt nem mondtad, hogy a haverjaitok ezek a buzik. - súgta a fülembe Luke.
- Nem buzik. - néztem rá szúrósan.
- Oké, oké. - röhögött.
- Na ők itt Luke és Dan. - mutattam be őket.
- Hali. - fogtak kezet mindenkivel.
- Ezt neked hoztam. - adta oda Bellának a kólát Dan. Zayn egy pillanatra megmerevedett, de aztán elmosolyodott. Észrevette, hogy figyelem, ezért odajött hozzám.
- Tehát te vagy Lara.
- Én lennék.
- Sokat hallottam rólad az elmúlt pár órában. És ahogy elnézem a csukádat, minden igaz is volt. - vigyorgott.
- Hát . . .
- A barátnőd Bella ugye?
- Igen. - mosolyogtam.
- És az a srác a pasija? - kérdezte, miközben fejével Dan felé bökött, aki éppen a cipőjét vette fel, miközben Bella viccén nevetett.
- Dan? Nem. Viszont van barátja.
- Kár. - kezdte a cipőjét nézegetni.
- De ha jól értettem nem nagyon van már oda érte. - böktem meg bíztatóan.
- Hahaha . . . tényleg kedves vagy.
- Ezt meg ki mondta neked? - kérdeztem meglepődve. Harryvel nem nagyon voltam kedves.
- El. - kuncogott, mert leesett neki, hogy miért döbbentem meg. - Harry inkább a sátániságodat ecsetelte. - pillantott le rám.
- Aha. - éreztem, hogy teljesen elpirulok. - Inkább menj és dobd be a sármodat. - toltam Bella felé, aki éppen Dannel indult a pálya felé, hogy beállítsák a gépet.
- Szerinted van esélyem?
- Most viccelsz?
- Oké. Vedd a cipődet. Már mindenki készen van. - mutatott a padra és az ott árválkodó egy pár cipőre.
Rámosolyogtam és leültem cipőt cserélni.
- Tudod, ez a cipő nagyon értékes. - huppant le mellém Harry és a kezébe vette azt a converst amelyiken az ő aláírása díszelgett.
- Ja. Valami híresség írta rá.
- Naneee. - tette az agyát.
- De képzeld.
- Mázlista az a srác.
- Merthogy?
- Egy ilyen szép lány lába a kezében volt . . .
- Hahaha . . . Nagyon vicces kedvedben vagy. Azt hittem pihenned kell.
- Éppen pihenek. Ez egy eléggé eldugott hely. Itt nem találnak meg a sajtósok és a haverjaimmal lehetek. - világosított fel.
- Igaz.
- És ki ez Luke? - kérdezte.
- Senki különös.
- Szóval nem a pasid? - a hangja egy kicsit vidámabban csengett.
- Nem. - néztem Luke felé, aki szintén erre nézett, kissé borús arccal.
- Akkor asszem ezt sem bánja. - vette az ölébe a lábamat és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.
- Mit csinálsz? - nevettem fel.
- Féltékennyé teszem és jelzem neki, hogy te nem vagy szabad préda.
- De hát az vagyok. - modtam de azonnal megbántam, amint kimondtam.
- Hmm . . . Van egy ajánlatom. Játszunk - mutatott a pálya felé - és ha előrébb végzem mint te, el jössz velem egy randira.
- Ez fogadásnak hangzik. - dörzsöltem össze a tenyeremet. - És ha én végzek előrébb?
- Akkor te rajtad áll minden. - mutatott kettőnkre.
- Tehát azt mondod, hogy ha megversz akkor el kell veled mennem randizni, ha pedig én verlek  meg, akkor békén hagysz?
- Ahogy mondod.
- Nagyon csábító ajánlat.  De . . .
- Akkor ezt meg is beszéltük. - pattant fel és maga után vonszolt a többiek felé.

4.fejezet

A legnagyobb rajongó

Először is: Boldog 19-edik születésnapot Liam-nek! Ejj milyen öreg már....
Másodszor: itt az új rész!:D Bocsi, hogy ilyen sokat késett, de nyár volt... és ha minden jól megy, ezentúl sűrűbben jelentkezünk.
puszii J&J

Te - mutatott rám - holnap még találkozunk!

 -  Mindig is tudtam, hogy annak a gyereknek valami baja van - beszélgettünk hazafelé sétálva a hallottakról.

 -  Sose hidd, hogy normálisak a hírességek! - figyelmeztetett Bella.

 -  Nem mintha ki akarnék kezdeni egyel is - fintorogtam.

 -  Szerinted hova tűnhetett? Mondjuk annyira nem is izgat. - tűnődött, majd megrántotta a vállát. -  Jajj képzeld el tegnap hívott a barátom. Kérdezte, hogy hogy vagyok meg ilyenek. Fura volt a hangja..., - húzta össze a szemöldökét -  ...de igazából mindegy is. - folytatta.- A fő hogy  hívott.
-  Nem tudom. Mivel jelenleg nincs semmiféle kapcsolatom az ellenkező nemmel,  nem tudok tanácsot adni.
-  Na de térjünk vissza Harry Styles-ra. Szerintem az a csávó nem normális. Kikezd egy csomó 30-as nővel aztán meg London legnyugisabb helyén bujkál mindenki elől. Ez szerintem kissé gáz. Mármint érted. Az egy dolog, hogy az ízlése kicsit khm.. nem a megszokott, de a barátainak szólhatna róla, hogy . . . .
-  Bocsánat! Jól hallottam, hogy Harry Styles-ról beszélgettek? - lépett mellénk egy barna hajú lány. Azonnal felismertük mindketten.
-  Hát igen. - szólalt meg először Bella.
-  Nem akarok tolakodó lenni, meg minden,de hallottam hogy az imént róla beszélgettek, meg hogy hol van és hát most mindenki őt keresi.
-  Ééértem. Hát mi csak egyszer láttuk és nem is beszéltünk vele.
-  Hol találkoztatok vele? Jól volt?
-  Egy kis pékségben. Fizikailag okénak tűnt, de elég morci volt és nem annyira akarta, hogy felismerjék.
-  Gondoltam. Szegény elég sok dolgon megy keresztül mostanában. - emelte a tekintetét a járdára.
-  Aha. - húztam el a számat.
-  Te nem ismered. Na mindegy. Megadnám a számomat, és ha látnátok, akkor hívnátok? Jó lenne minél előbb megtalálni. És a számommal kapcsolatban még annyit, hogy csak ti tudhatjátok! Csak ti, senki más.
-  Persze, úgy lesz. - ígérte meg Bells és már elő is vette a telefonját, hogy bepötyögje a számát.
Miután megvoltunk ezzel, elköszöntünk tőle és elindultunk hazafelé.

-  Nagyon rendesnek tűnik a csaj. - mondtam már a metrón ülve.
-  Igen. Látszik, hogy a szívén viseli még egy ilyen csapodár alak sorsát is.
-  Nem is tudom. Fura ez a Harry gyerek, de talán igaza van Eleanornak és tényleg nem ismerjük. Lehet, hogy jó fej.
-  Öhm... mit mondtál? Reggel azt mondtad, hogy utálod! - csillant fel egy gonosz kis fény barátnőm szemében.
-  Nem is szeretem, de azért . .  .
-  Neked bejön.
-  MI?? Nem. Te jó ég! Dehogy is!
-  De. - húzta tovább az agyam.

-  Juliette néni! Bella önként vállalja a vacsora előkészítését - rontottunk be a lakásba.
-  Mi? Én ilyet egy szóval sem mondtam - motyogta nekem Bella. - Elfelejtettem valamit - tűnődött. - Ja, hát persze...Neked bejön. - mosolygott kajlán.
-  Juliette néni! - kiáltottam ismét a házigazda után. - Nem is mondtad. De én teszek róla, hogy így legyen - vált győzelemittassá az arcom. - Oh, hát itt van Juliette néni! Jó estét! - köszöntem neki.
-  Úgy hallottam, hogy valaki segíteni szeretne - mosolygott nyájasan.
-  Bella, ne legyél félénk - mondtam barátnőmnek -, nem harapnak. - mosolyogtam. - Mindig ilyen félős - intéztem a mondatom Juliette néninek.
-  Valóban Bella? - kérdezte. A lány alig hallhatóan felnyögött.
Elindultak a konyhába. Bella még egyszer visszanézett. Kinyújtotta a nyelvét rám. Odaintegettem neki. Elmosolyodott. Elég a gonoszkodásból! -parancsoltam magamnak. Elcammogtam a nappaliig. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Unottan váltogattam az értelmesebbnél értelmesebb csatornákat. Az egyiken megakadt a tekintetem.
-  Harry Styles-t, a One Direction egyik üdvöskéjét már jó pár napja nem kapták lencsevégen. Sokan azt állítják, hogy barátnője miatt hagyta el a várost és egy csendes és békés külvárosban tartózkodik. A többi bandatag egyelőre nem nyilatkozik semmit sem az esetről. Ha továbbra sem kerül elő, akkor le kell mondani a koncerteket és a nyomozást megkezdik. A híres tinibálvány nagy tehernek van kitéve: részben barátnője miatt - személyét még homály fedi - részben pedig a rajongók szidalmazásai, a harmincas nő miatt....
Kinyomtam a tévét. Nem tudom elhinni, hogy még a nevesebb csatornákon is őket ecsetelik. Ki nem állhatom az efféle fazonokat. De addig nem mondhatok véleményt, amíg meg nem ismertem is egyet. Talán jó fej. Talán normális a való életben. Talán totál hibbant vagyok! Igaza volt Bellának. Reggel még azt mondom, hogy utálom, estére már ez is megváltozik. Kiszámíthatatlan vagyok. Az érzéseim is kiszámíthatatlanok. És itt jön Eleanor képbe: tényleg nem ismerem. Jót tenne, ha nem látnám annak a gyereknek a pofázmányát és a nevét egy ideig.

Úgy félóra után felsétáltam a szobánkba. A vacsorát kihagytam. Ráfeküdtem az ágyra, amit még reggel Bella oly gondosan elrendezett. Elvettem az éjjeliszekrényről a könyvemet, fellapoztam és elmerültem a sorokban. Egy jó lehetőség arra, hogy mindent elfelejtsek. És ez a könyv megfelelő erre. Kate Furnival - Vörös sál. (Az írója angol, de természetesen magyarul olvasom) Bújtam tovább az oldalakat.
 -  Meghaloook! Fáradt vagyoook! És tiszta víz... - vonaglott be Bella, úgy tíz perc múlva, a szobába. - Te, - mutatott rám - holnap még ráfázol - ezzel kiment a fürdőbe. Micsoda lány...Bírom a kitartását.
Még elolvastam a fejezetből megmaradt pár oldalt. Becsuktam a könyvet, az éjjeliszekrényre raktam és lekapcsoltam az olvasólámpát. Elaludtam.

Másnap reggel álmosan kászálódtam ki az ágyból. Ma én keltettem Bellát. De nem volt az ágyán. Kikeltem az ágyból és elindultam a mosdó felé. Útközben ráleltem barátnőmre a fürdőszoba melletti nappaliban egy kanapén alva. Felkeltettem. Gyorsan letusoltunk és belebújtunk a ruhánkba ( farmer és pulcsi, mivel ma hűvösnek ígérkezett), megcsináltuk a hajunkat ( én most csak kiengedtem) és lementünk reggelizni. Ma Dolorest találtuk a konyhába, aki a szakács. Hamar végeztünk a reggelivel és el is indultunk a suli felé.
-  Nekem nagyon bejött a tegnapi csokis süti. - pillantott felém Bella, reménykedve, hogy ma is bemegyünk a pékségbe.
-  Hát nem volt rossz . . . - adtam beleegyezésem.
-  Tudod Dan-en gondolkoztam. - sütötte le a szemét.
-  Úgy tudtam van pasid.
-  Igen van, de már rég nem olyan jó vele. Unalmas.
-  Azért én ezt jobban átgondolnám a helyedben.
-  Jó csak ne ítélj el. Én . . . - itt megakadt a mondat közepén. - Nézd!
Már a pékségnél jártunk. Lassan leesett miért nem fejezte be a mondatot. Ugyan az a Ferrari állt a parkolóban, mint tegnap. Ez nem jelethetett mást, csak hogy Harry Styles ismét itt van.
-  Oké én hívom Eleanort, te pedig lefoglalod Harryt.
-  MI?! Miért én? - kérdeztem. Tudniillik ez nem igazságos.      
-  Ne feledd a tegnap estét - kacsintott rám. Szemrehányóan néztem rá.
-  Mégis mi a fenéről beszélgessek vele? Kérdezzem meg, hogy miért csíkos a fogkrém, vagy mi?
-  Nekem teljesen mindegy, csak tartsd itt! Á Eleanor? Itt Bella. - szólt bele a telefonba és közben hevesen mutogatott, hogy menjek már.
Elindultam hát a pékségbe. Éppen akkor jött kifelé az üzletből. Hát akkor legyen - sóhajtottam lemondóan.
-  ÚR ISTEN!!! Te Harry Styles vagy?! - rohantam le.
-  Ööö . . . Szia! - mosolygott kicsit kínosan.
-  Ezt nem hihszem el. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is találkozom veled.
-  Pedig találkoztunk.
-  Jézus! Kérhetnék egy autógrammot a . . . cipőmre?
-  Hát...ööö... persze.
-  Van nálam filc. Ott egy pad. Menjünk oda.
-  Oké.
Leültünk a padra és feltettem a lábam. Miért éppen a cipő jutott eszembe. A kedvenc conversem volt rajtam. És most lesz rajta egy firka. Harry elvette a filcet és az ölébe vette a lábamat.
-  Mi a neved?
-  Lara.
-  Az jó, ha azt írom, hogy Larának sok szeretettel?
-  Igen. És ha írnál egy idézetet a kedvenc számodból akkor azt nagyon megköszönném.
-  Persze. - mosolygott még mindig. Szerintem tök hülyének nézett. Lopva Bella felé néztem. A kis szemét ott fetrengett a röhögéstől.
-  Kész is vagyunk.
Ránéztem a cipőmre. Harry aláírása alatt ott volt az idézet.
I wanna stay up all night and find a girl and tell her she's the one.
-  Nem is tudtam, hogy ez a kedvenc számod. - tettem tovább az agyam. Foggalmam sem volt, hogy ez melyik lehet. Igazság szerint egy darab számot ismertem csak, a What makes you beautifult.
-  Pedig ez. Legalábbis ezt szeretem legjobban énekelni. - villantott rám egy féloldalas mosolyt. Be kell vallanom egy pillanatra elállt a lélegzetem. De csak egy kósza, vissza nem térő pillanatig.
-  És mit csinálsz erre. Ha jól tudom a fél ország téged keres . . . - csacsogtam megállás nélkül. Mindenféle baromságot. Csak úgy jött. Semmire nem emlékszem, hogy mit mondtam, csak beszéltem és beszéltem és beszéltem.
-  Aha értem. Figyelj nekem most mennem kéne. - állt fel a fejét vakargatva. Tényleg bevette. Talán gondolkodom majd a színészi pályán.
-  Ne ne! - kérleltem színpadiasan. - Kérlek. Te vagy az első híresség, akivel életemben találkoztam. Még ne menj el.
-  Hát figyelj . . .
-  Harry!!!! - hallottam meg végre a várva várt hangot. Nem messze tőlünk Eleanor pattant ki a kocsiból. Harry arcáról lefagyott a mosoly.
-  El? Te meg . . .
-  Köszönöm Lara. És neked is Bells. - nézett ránk hálásan.
-  Mi?? Te csak azért csináltad, hogy feltarts? - nézett rám teljesen csalódottan.
-  Ööö . . . valami ilyesmi. - néztem a cipőmet, de attól sem lett jobb mert az autogrammját nem tudtam nem észrevenni.
-  Nem az ő hibája. - kelt védelmemre Eleanor. - Én kértem meg. Mindenki téged keres. Mindenkinek hiányzol.
-  El értsd meg. Egy kis szünetre van szükségem. A sok sikítozó lány. Ráadásul a sajtó is rámszállt. Olyanokkal vádol ami nem igaz. Most kell még pár nap, hogy helyre tegyem a gondolataimat.
-  Úgy érted nem kavarsz harmincas nőkkel? Hallod Lara van még esélyed!
-  Hülye! - vágtam fejbe barátnőmet.
-  Ööö . . . oké. - nézett furán Harry.
-  Én úgy vettem le mintha nem bírnád. - nézett rám Eleanor.
-  Hát az úgy van . . . - minden szem rám szegeződött. Harry szemei nagyon zavarba hoztak. Olyan . . . lecsupaszító volt a pillantása. - Muszáj így nézned rám? - kérdeztem szemrehányóan tőle, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat.
-  Mégis hogyan? - vigyorgott önelégülten.
-  Hát így. - Kezdtem el hadonászni magam előtt. - Pooontosan tudod hogy hogyan.
-  Ha te mondod - és tovább vigyorgott.
-  Naaa jó! - nézett össze Bells és Eleanor. - Akkor mindenkinek elmondom, hogy jól vagy és majd jössz. De azért felhívhatnád legalább Lou-t. Nagyon rosszul esik neki.
-  Nyugi felhívom. Te - mutatott rám. - holnap még találkozunk. - mondta és elindult az autója felé.
-  Ne fogadj rá!! - kiáltottam utána.
-  Majd meglátjuk! Lara. - ez volt az utolsó szava mielőtt elhajtott volna.
-  Ez meg mi volt? - támadott le azonnal Bella.
-  Mi, mi volt?
-  Te . . . ti . . .
-  Flörtöltetek. - segítette ki Eleanor kuncogva.
-  Mi??? Én? Dehogy!!
-  Ááááá . . .
-  Neeeem.
-  Ugye tudod, hogy bejössz neki? - kérdezte Eleanor még mindig nevetve.
-  Ja nekem is úgy tűnt. - értett egyet Bells.
-  Ja persze. Neki minden csaj bejön.
-  Hát  . . . jah. De rád most másképp nézett. Kicsit elismerően. Amiért rászedted. Egyébként hogyan tartottad itt?
Rámutattam a cipőmre. - A legnagyobb rajongója voltam.
Ezen mindenki elkezdett szakadni. Vagy fél percig támojogtunk és a hasunkat fogtuk, mire Eleanor meg tudott szólalni.
-  Ugye tudod, hogy most addig fog udvarolni meg minden amíg meg nem kap. Az önbecsülésébe tiportál bele.
-  Jöjjön csak!