6. fejezet

A fogadás

 

- Na végre! Akkor kezdhetjük is. - örült meg Niall és a kezébe vett egy zöld golyót, mivel ő volt a kezdő játékos. Meglóbálta, majd gurított éééés tarolt. - Ennnnnyi. - tárta szét a kezét elégedetten.

- Most te jössz Bells. - adott egy rózsaszínű golyót El a kezébe.
- Na most ugrik a majom a vízbe. - kuncogott Dan.
- Valami probléma? - nézett rá kacéran Bells.

- Semmi, semmi. - Dan karba tett kézzel várta, hogy hogyan boldogul spanyol barátnőm. Szegény, délután bevallotta, hogy még sosem bowlingozott. Félve rám nézett. Ekkor támadt egy ötletem. Zayn. Igaz bírom Dant, de valahogy nem Bella mellé való. Zaynt annyira nem ismerem, de ő olyan srácnak tűnik, akivel Bells teljes összhangban lehetne. Egy bíztató pillantást küldtem az említett srác felé, aki vette a lapot és elindult barátnőm segítségére.

- Figyelj megmutatom. - óvatosan kivette B kezéből a golyót és megmutatta, hogy hogyan kell fognia, majd a lendítési mozdulatot. Bells eközben totál kábán bólogatott. - Akkor most te jössz. - adta vissza a játékszert.

- Ööö . . . - szerintem Bells azt sem tudta, hogy hol áll a feje. Zayn egy kis mosoly után B háta mögé lépett és ő is megfogta a golyót, miközben átkarolta Bellát.

- Hajlítsd a térded. - utasította Zayn. - Háromra pedig engedd el. Egy . . . kettő . . . - előre hátra lóbálták a golyót - három. - Hát nem igazán úgy sült el, mint Niall gurítása, de ez sem lett rossz, csak öt bábu maradt állva. - Na ez egész jó lett. - nevetett fel Zayn.

- Mit egész jó? - csodálkozott Bells. - Ez marha jó lett. Pacsit! - tartotta a kezét B, mire az énekes srác mosolyogva pacsizott vele.

- Na van még egy gurításod. - tájékoztatta Zayn.

Bella boldogan választott ki egy lila golyót, de amint megemelte felnyögött.

- Talán ezt elbírod. - nyújtott felé egy sárgát Dan. A fiú teljesen piros volt és félpercenként Zayn felé kapta a fejét. Elég morcos hangulatba került.

Bella után Eleanor, majd Louis következett. És ekkor jöttem én.

- Neked is segítsünk Lara? - vigyorgott gonoszul Lucas. - Vagy majd Harry? Úgyis ő kötötte a cipődet is. - ezt most jól hallottam? Megütközve néztem rá. Szerencsére Bells kisegített és kijelentette, hogy én tudok bowlingozni és nem kell segíteni. És hát tényleg nem kellett, ugyanis taroltam.

- Szóval szeretnéd, ha elmennék veled randizni mi? - súgta oda Harry miközben elhaladt mellettem, hogy kiválasszon egy narancs sárga golyót. Gurított és nagy meglepetésére ő is tarolt. Önelégült mosollyal az arcán elindult felém, de fél uton meggondolta magát és egy nagylelkű mosolyt villantott  Luke felé, aki abban a pillanatban huppant le mellém.

- Bocsi az előbbiért. - szólt és béke ajánlatként egy kólát nyújtott felém.

- Semmi baj. - mosolyodtam el és elfogadtam a kólát. hatalmasat kortyoltam belőle. Nem is tűnt fel, hogy ennyire szomjas lennék.

- Honnan ismered ezeket a . . . srácokat? - tette fel a kérdést, ami már egy ideje zavarhatta.

- Eleanorral futottunk össze még tegnap. Harryvel pedig ma.

- Mintha egy kicsit bejönne neked ez a srác. - mondta, de inkább kérdésnek hangzott.

- Mi?? Mért jön mindenki ezzel?

- Hát ott az a cipő kötős incidens, meg aztán ahogy egymásra néztek . . .

- Mért hogy néz rám? - kaptam fel a fejem.

- Hahaha erről beszéltem. Neked bejön.

- Nem is. - néztem Harry felé aki éppen Liammel beszélgetett.

- Nekem nem kell bedumálnod, hogy nem. Eléggé értek a lányokhoz. - bökött meg, hogy figyeljek rá. - Csak remélem, hogy nem fogsz pofára esni.

- Semmi esetre sem. Nem fogok vele összejönni. Amúgy se hiszem, hogy érdekelném.

- Te tudod. - állt fel. - Na megyek gurítani.

Abban a pillanatban, hogy elment, megjelent Dan. Elkezdett faggatni Belláról, hogy szerintem mi van közte és Zayn között. Én az igazsághoz híven elmondtam, hogy most találkoztak először. Erre kicsit vidámabban ment gurítani. Az első sorozat után a sorrend: Niall, én, Harry, Zayn, El, Louis, Dan, Luke, Liam és Bella.
Miközben zajlottak a körök mindenkit megismertem magam körül. Kiderült, hogy Niall egy igazi haspók és nagyon aranyos srác, Zayn elég laza, de közben romantikus alkat, Liamből pedig sugárzott az értelem. Eleanorral nagyon jól kijöttünk, mármint Bella és én. Meg is beszéltük, hogy a hétvégét együtt töltjük és megmutatja Londont, majd pedig csajos-pizsis estét rendezünk. Ami Dant és Luke-ot illeti, ők egyre csöndesebbek lettek. Nem érezték magukat valami jól, legalábbis nekem úgy tűnt. Ezt nagyon sajnáltam, mivel eredetileg velük jöttünk ide.
- Nos Lara, azt hiszem az utolsó gurítás fog dönteni a randinkról. - figyelmeztetett Harry, amikor az utolsó lökésemre készültem. Persze ezt sikerült olyan hangosan mondania, hogy mindeki meghallja. A srácok elkezdtek húúúúzni El és Bella pedig csak egy mindentudó pillantást küldtek felém mosolyogva.
- Szóval ha most nem hibázok . . .
- Csak guríts! - tolt a pálya felé.
Így is tettem. És ez volt az első gurításom a mai estén ami egyetlen bábut sem talált el.
- Ezt nem hiszem el. - tettem csípőre a kezemet.
- Valaki nagyon akar velem randizni. - jött oda Harry egy lila golyóval a kezében.
- Most szivatsz? - ugyanis a lila golyó volt a legnehezebb.
- Nincs másik. - mutatta.
- Ez meg hogy . . . ááá értem . . . - minden világos volt. Minden könnyű golyót elvettek a többiek, nehogy olyan golyóval tudjak gurítani, amivel esélyem lenne rá, hogy  előrébb végzem, mint Harry. - Igazán fair játékos vagy.
- Lányokkal nem szoktam játszani. - mondta teljesen komolyan. És persze értettem a célzást.
- Na add ide. - nyújtottam érte a kezem. Óvatosan beletette én pedig majdnem összeroskadtam. Valami hihetetlen nehéz volt. Mivel egy kézzel nem bírtam el, inkább két kézzel próbáltam eltalálni egy- két bábút, de amikor lendítettem kicsúszott a kezemből és természetesen ismét minden bábu állva maradt.
- Akkor most én jövök. - vigyorgott kárörvendőn Harry. Ééééééééééééés igen. Tarolt. Hát persze. Elégedetten nézett rám. - Pizza vagy hamburger? - kérdezte egy pimasz mosollyal az arcán.
- Pizza. - sóhajtottam lemondóan.


Miután befejeztük a játékot átmentünk a kajálda részlegbe és leültünk. Dan és Luke elmentek valami sulis vész helyzet miatt, tehát nyolcan maradtunk. Bella továbbra is Zaynnel beszélgetett, de maga mellé rángatott, így elcsíptem egy két mondatfoszlányt beszélgetésükből. Zayn szeretett volna minél többet tudni Bella családjáról. Bella elmesélte már, hogy a szülei elváltak. Anyukájával él ő és a kishúga, Lola, aki mindössze 5 éves. Természetesen Bella is tudni szeretett volna minél többet újdonsült barátunkról.
Másik oldalamon Eleanor ült, aki éppen Louist próbálta modorálni. Harry, Liam és Zayn pedig valamiről vitatkoztak. Kicsit egyedül éreztem magam, de nem sokáig, ugyanis El hamar feladta, hogy megakadályozza barátját abban, hogy az innivalót mindenképpen a lehető legtöbb szívó szállal a szájában fogyassza el, inkább hozzám fordult.
- Remélem a barátaitok nem miattunk mentek el.
- Nem, dehogy. Csak valami sürgős ügyben behívták őket a suliba. Lehet, hogy a hét végi múzeum látogatást egyeztetik össze.
- Azon kötelesek vagytok részt venni?
- Nem, de én mindenképpen szeretnék elmenni ezekbe a múzeumokba.
- Mi lenne, ha elhalasztanád ezt. Most lesz a fiúknak egy koncertjük itt Londonban. Ez az utolsó ebben a hónapban, mert jön a szabadságuk. Szerintem örülnének ha eljönnétek. És utána lesz egy after-party.
- Fúú. Ez elég jól hangzik. De . . .
- Harry kimondottan örülne szerintem.
- Pont ez az. Én nem akarok ebbe belebonyolódni. Nekem nem menne ez a dolog.
- Mert híres ugye?
- Pontosan. Hallottam és olvastam arról, hogy mit kell kibírnod neked meg Daniellnek. Én azt sosem bírnám ki. Másrészt szerintem Harry nem gondolja ezt komolyan. Csak szórakozik.
- Figyelj! Én nem mondhatom meg, hogy mit tegyél. Ez a te döntésed. Amit én tudok, hogy amióta találkozott veled, rá sem nézett egyetlen csajra sem. Legalábbis nem úgy.
- Hali, hali. - dugta ide a fejét Bella. - Miről sustorogtok?
- Semmi különösről. Harry és Lara úgymond kémiáján gondolkodunk. Szerintem nem kellene ilyen komolyan venned azokat, amiket rólunk hallottál. Ezeket nem kell komolyan venni. Nem azt mondom, hogy egy leány álom, de szerintem teljesen megéri. - ennél a mondatnál gyöngéden megsimogatta Lou karját, aki egy puszival viszonozta. Mindezt olyan természetesen hajtották végre, mintha levegőt vettek volna.
- Tudod, lehet, hogy adnom kéne egy esélyt. Olyan régen nem voltam már totálisan boldog. Hiányzik egy srác az életemből. Asszem elmegyek Harry-vel arra a randira. - gondolkodtam hangosa. Viszont ennek is megvan a hátránya. Az utolsó mondatomat az asztal körül ülő összes személy kitűnően hallhatta.
- Hopppááá! - szólalt meg elsőként Niall.
Félve körülnéztem. Harry arcán kaján vigyorral méregetett.
- Azt hittem nehezebb lesz. - hangjában egy kevés csalódottságot véltem felfedezni.
- Az, hogy elmegyek veled egy randira, nem jelent semmit.
- De az, - vette át a szót Lou - hogy adsz neki egy esélyt, már igenis jelent valamit. - huppsz. Azt hiszem hallotta a lányokkal folytatott beszélgetésünket.
- Ööö . . . - szerintem teljesen elpirultam.
- Na azt hiszem nekünk ideje mennünk. Éjfélre haza kéne érnünk. - pattant fel Bells, hogy kihúzzon a pácból. Fogta a karomat és felhúzott engem is.
- Hazaviszünk titeket, oké? - állt fel Zayn is.
- Azt megköszönnénk. - vetett rá egy hálás pillantást Bella.
Mindannyian felálltunk, Liam fizetett. Ragaszkodott hozzá, hogy mindenki a vendége legyen. Kint két nagyobb terep járó állt és Harry kocsija.
- Hazavihetlek? - kérdezte Harry, miközben rám terítette a dzsekijét.
- Kösz, de Zayn már felajánlotta. - néztem fel rá. Egyenesen bele azokba a gyönyörű zöld szemekbe. Mindenki ott csoportosult már a két nagyobb kocsi körül. Mi ketten pedig egy kicsit távolabb álltunk egymással szemben.
- Zayn, ugye nincs több hely a kocsidban?
- Mi? Már hogy .. . ja igen sajna nem férsz be Lara. - nézett rám teljesen ártatlan szemekkel, miközben besegítette Bells-t a kocsijába, ahol természetesen senki más nem ült.
- Hát azt hiszem nincs olyan messze. Gyalogolhatok is.
- Hogy te milyen makacs vagy!
- Köszönöm szépen. Mondták már mások is.
- El tudom képzelni. Na akkor merre megyünk?
- Hogyhogy megyünk?
- Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy egyedül menj haza. Csak kiveszek a kocsimból egy pulcsit és indulhatunk is.
- De akkor még vissza is kell jönnöd.
- Hát igen, mivel nem akarsz kocsival menni. - nézett rám igéző tekintetével.
- Oké. Menjünk kocsival. - adtam meg magamat. Mégsem hagyhatom, hogy miattam gyalogoljon ki tudja mennyit.
Beszálltunk a kocsijába. Kívülről is gyönyörű volt, de belülről még szebb. És az az illat. Teljesen olyan, mint a dzsekije illata. Férfias, de mégsem az az elviselhetetlen. Nagyot szippantottam a levegőbe, miközben becsuktam a szemem. Teljesen úgy éreztem magam mint Bella, az Alkonyatból, amikor először ül Edward kocsijában. Csak én nem érzek úgy Harry iránt, mint Bella Edward iránt. Vagy mégis?
- Tetszik? - vette véget elmélkedésemnek a fiú.
- Mi? - nyitottam ki a szememet - mire az éppen felettem áthajoló srác nyakával kerültem szembe. - Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.
- Gondoltam bekapcsolom a biztonsági övedet, amíg magadba szívod az illatokat. - kacsintott rám.
- Hahahaaa. Inkább induljunk. - s ezzel úgy terveztem, hogy megszakítom beszélgetésünket. Tüntetőleg az ablak felé fordultam, és figyeltem a mellettünk elsuhanó házakat. Harry bekapcsolta a rádiót, mire legújabb slágerül a Live While We're Young zengte be az utasteret.
- Khm . . . - köszörültem meg a torkomat, ezzel elfolytva feltörő nevetésemet.
- Nem szereted? -kérdezte, miközben fél kézzel a kormányt fogva hol az utat, hol pedig engem nézett.
- Hát, de. Csak a helyzet ironikussága miatt volt. Erre természetesen elkezdett énekelni. Jó hangosan és hamisan.
- Neee . . . - fogtam be a fülemet. - Ez szörnyű. Hogy lett belőled énekes? - mentem bele a játékba.
- Estleg nem nyerte el a tetszésedet? - kérdezte tettetett sértődöttséggel.
- De igen. Benned van a z X faktor. Teljes mértékig. Erre vártunk egész nap zsűritársaimmal. - mondtam komoly hangon.
- Köszönöm köszönöm. Egy álmom váltaják ma valóra.
- Oké. - fogtam már a hasamat a nevetéstől. - Elég . . . meg . . . fulla . . . dok. - nyögtem.
- Héé. Nyugi van. - símogatta meg a combom, mire azonnal elállt a röhöghetnéekem. Ez neki is feltűnt. - Bocsi. Nem akartam tolakodó lenni. - pillantott rám bűntudatosan.
- Semmi. - mondtam égő arccal. - Itt fordulj le. És a harmadik kapu. - motyogtam.
Bekanyarodtunk és Harry leparkolt az említett kapunál. Eleinte csödnben ültünk a kocsiban majd nagy nehezen megszólaltam.
- Köszönöm szépen, hogy hazahoztál. - fordultam felé.
- Nincs mit. - mosolyodott el. Mélyen belenézett a szemembe. - Akkor áll a holnap délutáni randi? - tette fel a kérdést reménykedve.
Hosszú csönd következett. - Igen - feleltem végül.
- Szuper. - kiszállt a kocsiból és megkerülve azt kinyitotta nekem az autó ajtaját.
- Köszi. - mondtam meglepetten.
Egészen a kapuig kísért. - Akkor holnap - mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
- Holnap. - mosolyogtam rá és kábultan elindultam befelé a házba.