5. fejezet

Bowling

Sziasztok, itt van akövetkező fejezet. Remélem tetszik és hogy most sok kommentel fogtok meglepni minket! Mivel a rész ma jött ki, ezért előre is szeretnénk BOLDOG SZÜLINAPOT  kívánni NIALL-nek! Isten éltesse a mi ír kedvencünket! :)

Bellával az utolsó órán ültünk. Éppen önálló munka volt és valami fogalmazást kellet írnunk. Igaziból fogalmam sem volt, hogy miről. Egyre csak az a pillantás járt a fejemben, amivel Harry nézett rám. - Ez nem jó Lara! Az a srác mindenkire így néz. Minden lányt magának akar. És híres! - mondtam magamnak. És a legnyomósabb érv az volt, hogy híres. Milliónyi lány rajong érte. Ha valami fatális véletlen folytán én lennék a barátnője, akkor annyi utálóm lenne, mint senki másnak a világon. Én ezt nem bírnám ki. Sajnos engem mindig is érdekelt mások véleménye és akarva-akaratlanul mindig elhittem azt. Tehát ha ennyi lány utálkozó üzeneteit olvasnám, hallanám, valószínűleg egyhamar kényszer zubbonyban végezném. De miket is beszélek. Harry nem fog keresni. Ha keres is miért találna meg? London nagy város. Igaz tudja, hogy melyik környéken lakom, de a pontos címet nem. Másrészt . . .

- Lara! - bökött meg Bells. - Föld hívja Larát!

- Mi? Mi van? - ocsúdtam fel.

- Olvasd fel amit írtál. - mondta.

Körbenéztem a teremben. Minden szem rám szegeződött. A tanár egy fiatal, huszas éveiben járó férfi volt. Mosolyogva vette tudomásul, hogy fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem és hogy egyáltalán miről kellett volna írnom.

- Akkor legyen inkább Bella. Olvasd fel kérlek a te fogalmazásodat.

- Oké. Szóval az én hősöm egyértelműen Britney Spears. Hogy miért? Mert fiatalon kezdte a karierrjét és a nagyok mellett is maradandót alkotott. Igen volt egy kis . . . oké nagy hullám völgye, de akkor is felállt és ma ismét ragyog. Mellesleg szerintem nagyon inspiráló zenét játszik. Ki fejezi magát és ez nagyon tetszik benne. Szinte mindent bevállal. Igen Lady Gaga is bevállalós, de ő egy furcsa . . . khmm őrült. Persze jó értelemben. Ami még nagyon tetszik Britneyben, hogy van stílusa és mindig meg tud újulni. Minden tiszteletem az övé.

- Ez egy nagyon korrekt érvelés, be kell vallanom. - mondta a tanár, Mr. Evans. - Van valakinek hozzáfűzni valója? - nézett körbe.
- Britney nem cool! - szólalt meg Melinda, a szőke hármas egyike.
- Ja totál nem az! - értett egyet a mellette ülő Maria.
- Érvelés? - nézett rájuk Mr. Evans.
A lányok csak pislogtak és a rágójukat csattogtatták. Teljesen mint a filmekben lévő szőke libák.
- Egyáltalán nem menő. Már rég lejárt. Most a One Direction a menő. - mondta Melinda.
- Főleg Harry. - sóhajtott fel Katarina, a harmadik lány.
- Meg Zayn. - mondta kórusban a másik kettő.
Ebben a pillanatban csengettek. Mr. Evans pislogott párat, hogy magához térjen ezek után a mondatok után, majd kijelentette, hogy holnap folytatjuk.


- Ezt nem hiszem el. Hogy ezek milyen sötétek és felszínesek.
- Aha. De miről is álmodoztál, ahelyett, hogy a hősödről írtál? Vagy kérdezzem inkább úgy, hogy kiről?
- Te meg vagy hibbanva.
- Szerintem nem teljesen. Totál vörös lettél. Azaz, arra kell következtetnem, hogy egy bizonyos göndör angyal járt a fejedben. - vigyorgott.
- Oké igen. Érveket kerestem, hogy miért nem szabad bedőlnöm neki.
- Érveket?
- Igen. És az egyik elég nyomós. - mondtam.
- Mégpedig? - kérdezte, miközben kimentünk a suli hatalmas ajtajain.
- Híres. - jelentettem ki.
- És? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nincs és. Híres. Tehát rajongói vannak meg minden. De ne beszéljünk már erről. - kérleltem. - Szeretném mihamarabb elfelejteni.
Mielőtt válaszolhatott volna, megjelent Lucas és Dan.
- Hali csajok. - köszöntek vidáman. - Lenne kedvetek eljönni velünk este bowlingozni?
- Persze! - vágta rá Bells és közben huncutul vigyorgott Dan felé, aki rá kacsintott.
- Szuper. Akkor majd hatkor értetek megyünk, oké? - kérdezte Lucas.
- Egyébként ki jön még?
- Pár osztálytársunk. - mondta Dan, miközben még mindig Bellát nézte.
- Tök jó. - Szegény barátnőm becsavarodott. Ezeket a szavakat, úgy mondta, mintha hipnotizálta volna őt Dan pillantása.
- Akkor mi megyünk most. - kezdtem el hazafelé húzni Bellst.
- Oké. Akkor hatra ott vagyunk értetek. - mosolygott Lucas.
- Szupi! Sziasztok!


- Ez a Dan iszonyat jó pasi. - sóhajtotta Bella vagy ezredjére. A szobánkban voltunk és a leckénket csináltuk.
- Ahhha. - csuktam be a könyvemet, miután befejeztem az utolsó feladatot is. Bekapcsoltam a gépemet. Mivel anyu a suliban hívott, hogy nem tudnak apuval skypolni ma sem, ezért a bátyámnak küldtem egy sms-t, hogy tud-e beszélgetni. A válasz igen volt, tehát megvártam amíg betöltött a skype és videóhívást kezdeményeztem.
- Sziaa! - integettem bele a kamerába, amint megláttam Rolit.
- Szia! - mosolygott. - Minden oké?
- Persze. Mondjuk kicsit hiányzol.
- Te is  nekem Lara. Éééés nem hiszed el, de úgy néz ki jövő hónapban találkozunk . . .
- MI???
- Jaja. Július 12-én egy meccsem lesz Londonban. - A bátyám kézizett. És válogatott is volt, szóval sokat utazott.
- Hát ez szuper! - tapsikoltam örömömben.
- Természetesen el kell jönnöd megnézni és az utána következő napot köteles vagy velem tölteni . . .
- Ez csak természetes. - bólogattam. - Jöhet Bells is?
- Persze.
- Jajj alig várom már.
- Hahaha. Nem is vártam más választ. - röhögött. - Na és milyen a suli?
- Elmegy. Az osztálytársaim elég furik, egyedül Bells az, aki normális.
- És a srácok? Jajj inkább ne is mond. Imádlak meg minden, de amikor fiúkról dumálsz az kikészít. Csak azt tudd, hogy ha bármelyik megbánt, akkor én kibelezem.
- Roli te nem vagy komplett.
- Fu basszus már hat óra. Mennem kell edzésre. Bocsi.
- Nem, nem semmi. Nekem is készülődnöm kell. - jutott eszembe. Mert ha ott hat óra, akkor itt öt.
- Asszem nem akarom hallani . . . Na szia. Érezd magad jól ma este.
- Oké. Neked meg jó edzést!
Könnyes búcsú után, na jó nem volt könnyes, de mindegy, felkeltettem Bellát, hogy lassan készülni kéne, ugyanis elaludt egy könyvvel a kezében. Szegény teljesen kiakadt, hogy nincs mit felvennie, meg ilyesmi.
- Tele van a szekrényed. - ütögettem meg a halántékomat.
- Gyere segíts. - húzott maga után. Felpróbált egy csomó ruhát, majd úgy döntött, hogy az jó amiben ma volt. A haját összefogta és egy kicsit kisminkelte magát. Én ugyanezt tettem. Elraktunk egy kevés pénzt, a telefonunkat, majd elindultunk lefelé. Öt perc múlva hat. Hogy mennyi ideig vagyunk képesek öltözködni . . .
- Hova mentek? - kérdezte Juliette néni, miután szóltunk, hogy nem kell vacsorát főznie, mert nem eszünk itthon.
- Pár barátunkkal bowlingozni megyünk.
- Rendben. Vigyázzatok magatokra!
- Tetszik emlékezni Lucasra? Vele megyünk.
- Lucas? Hát persze! Nagyon aranyos fiú!
Csengettek.
- Megyek ajtót nyitok, amíg felveszitek a cipőtöket.


A bowling club nem volt valami nagy, ennek ellenére elég sok minden volt itt. A pályákon kívül volt egy tánctér is. Elég mókásnak ígérkezett ez az este. Mikor megérkeztünk, Lucasék haverjai már ott voltak. Két srác, Bryan és Scott és a barátnőik Lisa és Shara. Ők mint kiderült idevalósiak. Elég jó fejnek tűntek. A lányok inkább csöndesek voltak, míg a fiúk teljesen olyanok mint Dan és Lucas. Míg a fiúk elmentek innivalókért, mi szereztünk cipőtket Bellával. Ugyanis a két lány inkább a fiúkkal tartott.
- Lenne egy két 38as, egy 37es, egy 39es,  három 43as és egy 45ös. - adtam le a "rendelést".
- Azta. Előbb találkoztunk mint gondoltam volna. - hallottam meg azt a hangot, amit a legkevésbé szerettem volna. A hátam megmerevedett. Ezt nem hiszem el. Lassan megfordulta és szembe néztem azzal a fiúval, akinek az autógrammja ott díszelgett a cipőmön.
- Harry! - erőltettem magamra egy mosolyt. - És a többiek is. - néztem a háta mögé, ahol a banda többi tagja állt. Louis mellett felfedeztem Eleanort, aki amint észrevett minket Bellával azonnal felderült és köszöntött minket. Niall és Liam érdeklődve nézett rajtam végig, míg Zayn nem mást nézett, mint Bellát.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar viszont látlak. - mondta, arcán azzal a pimasz és hihetetlen mosollyal.
- Harry szerezz cipőket. - bökte oldalba Eleanor, minket meg arráb húzott.
- Úgy örülök, hogy ti is itt vagytok. Legalább nem én leszek a legbénább. Hát azok a cipők? - nézett a kezünkben lévőkre.
- Hát van még itt pár haverunk. - válaszolta Bells.
- Nembaj. Ők is játszhatnak velünk.
- Oké. Elmegyek, megkeresem őket.
Ez lehetetlen. Éppen kezdtem kiverni a fejemből, erre megjelenik. Talán, ha Lucassal beszélgetnék, akkor békén hagyna. Nyugi, nyugi. Semmi nem történt. Úgy kell tennem, mintha semmit nem váltana ki belőlem, mintha olyannak látnám mint mindenki mást.
- Lara! - hallottam Lucas hangját. - megvannak a cipők?
- Persze. Képzeld összefutottunk pár barátunkkal. Játszhatnánk velük.
- Ez egy nagyon jó ötlet - jelent meg Dan is két kólával a kezében. - ugyanis Scotték leléptek. A csajaik haza akartak menni ezért ők is kénytelenek voltak.
- Szupi Mármint kár. Na gyertek.
Végigvezettem őket a tömegen, vissza ahol Eleanor és a többiek álltak, mind a bowlingcipőikben. Mindannyian minket kerestek a tekintettükkel. Először Harry vett észre, amint az emberek között lavíroztam, nyomomban a két sráccal. Mintha elkomorodott volna egy csöppet, de lehet, hogy csak a fények miatt tűnt úgy.
- Lara azt nem mondtad, hogy a haverjaitok ezek a buzik. - súgta a fülembe Luke.
- Nem buzik. - néztem rá szúrósan.
- Oké, oké. - röhögött.
- Na ők itt Luke és Dan. - mutattam be őket.
- Hali. - fogtak kezet mindenkivel.
- Ezt neked hoztam. - adta oda Bellának a kólát Dan. Zayn egy pillanatra megmerevedett, de aztán elmosolyodott. Észrevette, hogy figyelem, ezért odajött hozzám.
- Tehát te vagy Lara.
- Én lennék.
- Sokat hallottam rólad az elmúlt pár órában. És ahogy elnézem a csukádat, minden igaz is volt. - vigyorgott.
- Hát . . .
- A barátnőd Bella ugye?
- Igen. - mosolyogtam.
- És az a srác a pasija? - kérdezte, miközben fejével Dan felé bökött, aki éppen a cipőjét vette fel, miközben Bella viccén nevetett.
- Dan? Nem. Viszont van barátja.
- Kár. - kezdte a cipőjét nézegetni.
- De ha jól értettem nem nagyon van már oda érte. - böktem meg bíztatóan.
- Hahaha . . . tényleg kedves vagy.
- Ezt meg ki mondta neked? - kérdeztem meglepődve. Harryvel nem nagyon voltam kedves.
- El. - kuncogott, mert leesett neki, hogy miért döbbentem meg. - Harry inkább a sátániságodat ecsetelte. - pillantott le rám.
- Aha. - éreztem, hogy teljesen elpirulok. - Inkább menj és dobd be a sármodat. - toltam Bella felé, aki éppen Dannel indult a pálya felé, hogy beállítsák a gépet.
- Szerinted van esélyem?
- Most viccelsz?
- Oké. Vedd a cipődet. Már mindenki készen van. - mutatott a padra és az ott árválkodó egy pár cipőre.
Rámosolyogtam és leültem cipőt cserélni.
- Tudod, ez a cipő nagyon értékes. - huppant le mellém Harry és a kezébe vette azt a converst amelyiken az ő aláírása díszelgett.
- Ja. Valami híresség írta rá.
- Naneee. - tette az agyát.
- De képzeld.
- Mázlista az a srác.
- Merthogy?
- Egy ilyen szép lány lába a kezében volt . . .
- Hahaha . . . Nagyon vicces kedvedben vagy. Azt hittem pihenned kell.
- Éppen pihenek. Ez egy eléggé eldugott hely. Itt nem találnak meg a sajtósok és a haverjaimmal lehetek. - világosított fel.
- Igaz.
- És ki ez Luke? - kérdezte.
- Senki különös.
- Szóval nem a pasid? - a hangja egy kicsit vidámabban csengett.
- Nem. - néztem Luke felé, aki szintén erre nézett, kissé borús arccal.
- Akkor asszem ezt sem bánja. - vette az ölébe a lábamat és elkezdte bekötni a cipőfűzőt.
- Mit csinálsz? - nevettem fel.
- Féltékennyé teszem és jelzem neki, hogy te nem vagy szabad préda.
- De hát az vagyok. - modtam de azonnal megbántam, amint kimondtam.
- Hmm . . . Van egy ajánlatom. Játszunk - mutatott a pálya felé - és ha előrébb végzem mint te, el jössz velem egy randira.
- Ez fogadásnak hangzik. - dörzsöltem össze a tenyeremet. - És ha én végzek előrébb?
- Akkor te rajtad áll minden. - mutatott kettőnkre.
- Tehát azt mondod, hogy ha megversz akkor el kell veled mennem randizni, ha pedig én verlek  meg, akkor békén hagysz?
- Ahogy mondod.
- Nagyon csábító ajánlat.  De . . .
- Akkor ezt meg is beszéltük. - pattant fel és maga után vonszolt a többiek felé.